Kötelező olvasmány a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának részleteiről (előnyök, hátrányok, kötelezettségek, tippek)

Egyre gyakrabban hallani a kifejezést: megváltozott munkaképességű munkavállaló. És bár a kifejezés HR-körökben kevésbé ködös, mint a köznyelvben, nem árt tisztáznunk a fogalmat, illetve azt, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal jár a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása. És persze az örök kérdés, megoldást nyújthat-e ez a foglalkoztatási forma az egyre növekvő munkanélküliségre, valamint a cégek egyéb HR-problémáira?

Tisztázzuk a megváltozott munkaképességű munkavállaló fogalmát

Leginkább a munkáltatói oldalról övezi homály, hogy mit takar valójában a kifejezés. Kikre értjük pontosan, hogy megváltozott munkaképességűek, milyen körülmények között foglalkoztathatjuk őket, és ebből milyen kötelezettségeink és előnyeink származnak majd?

Először is tisztáznunk kell egy óriási félreértést: a megváltozott munkaképességű kifejezés nem az egészségkárosodással vagy fogyatékkal élőkre, vagy épp a rokontakra alkalmazható szinonima. Őket eltérő jogok és kötelezettségek terhelik – hogy jobban érthetővé váljon, az alábbiakban tisztázzuk a fogalmakat.

Ezzel kapcsolatban három definíció szorul bővebb kifejtésre:

  • fogyatékosság
  • rokkantság
  • károsodás
Fogyatékosságról beszélünk, amikor az agy és idegrendszer olyan jellegű zavarára hivatkozunk – legyen az részleges vagy teljes, átmeneti vagy végleges –, amelyek az érintettet mozgás- és érzékszervi, valamint értelmi képességeinek irányításában korlátozzák. Ebben az esetben jellemzően a motoros, a szenzoros, valamint a mentális funkciók sérüléséről beszélünk, amelyek a legtöbb esetben a járást, a látást, a hallást, a beszédet, illetve a kommunikációt magát korlátozzák.

A rokkantság szó már mást takar. Ha meg akarjuk érteni a fogalmat, az ember társadalmi funkcióit (önellátás, szabad közlekedés, munkavégzésre való képesség stb.) kell előtérbe helyezzük. A rokkant személy ugyanis akadályozva van azon tevékenységek ellátásában, amelyeket életkora, társadalmi szerepe, illetve neme függvényében valójában el tudna végezni.

A rokkantság egyébként külön érdekes, hiszen munkaügyi szempontból annak mértékének meghatározása is szüksége ahhoz, hogy az ezzel kapcsolatos juttatásokhoz, kedvezményekhez jogosultságot szerezzen az illető. Ezzel kapcsolatban jelenleg 6 besorolási kategória létezik:

  • B1 (egészségi állapota 51-60 százalék között van, rehabilitációval helyreállítható  foglalkoztathatóság),
  • B2 (szintén 51-60 százalék közötti az egészségi állapota, azonban rehabilitációja bizonyos okokból kifolyólag nem javasolt),
  • C1 (egészségi állapota 31-50 százalék között van, és tartós foglalkoztatási rehabilitációra szorul),
  • C2 (szintén 31-50 százalékos egészségi állapotról van szó, de rehabilitációja nem javasolt),
  • D (egészségi állapota 1-30 százalék között van, azonban folyamatos támogatással foglalkoztatható),
  • E (egészségi állapota szintén 1-30 százalék közé esik, de önellátásra nem, vagy csak segítséggel képes).

Károsodásról pedig akkor beszélhetünk, ha az emberi test biológiai működésének zavara időszakosan vagy állandó jelleggel fennálló, egy adott körülmény hatására – ez lehet baleset, betegség, vagy egyéb hasonló esetek.

Ezeket a fogalmakat tehát tisztáztuk, de akkor mit értünk megváltozott munkaképességű munkavállaló kifejezés alatt?

Lényegében arról van szó, hogy ez a fogalom konkrétan a munkaügy kontextusában értelmezhető, viszont a fentiekben bemutatott egyének (fogyatékossággal élők, rokkantak és egészségkárosultak) foglalkoztathatóságának szempontjait vizsgálja.

Megváltozott munkaképességűként hivatkozunk arra a személyre, aki veleszületett rendellenességekből, illetve balesetből vagy betegségből kifolyólag nem képes olyan módon, vagy mértékben elvégezni a munkaköréhez tartozó feladatokat, mint a hozzá korban, nemben, képzettségben hasonló munkavállalók általában. És ebből a helyzetből kifolyólag munkavállalási és munkahelymegtartási esélyei.

Az elmúlt években nőtt a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási aránya, de még elmaradunk az EU-tól

Nem nehéz észrevenni az összefüggést a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatása, valamint a munkaerőhiány csökkentésére tett kezdeményezések között. Ha ugyanis ezeket az embereket vissza tudjuk vezetni a munkaerőpiacra, az ő életkörülményeiken is javíthatunk, és egy komoly társadalmi és gazdasági probléma megoldását is segítjük.

Szerencsére elmondhatjuk, hogy ez a kezdeményezés már évek óta működik – és fejlődik. Konkrét és kecsegtető eredményekről számolhatunk be. A Trenkwalder becslései szerint ugyanis a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási rátája már 2011-ben is 18 százalék volt, napjainkra azonban ez az arány 35 százalékra emelkedett.

Az ado.hu cikkéből kiderül továbbá, hogy a legtöbb megváltozott munkaképességű foglalkoztatott a feldolgozóiparban és a szolgáltatási szektorban helyezkedett el. Érdekes adat továbbá, hogy ennek a munkavállalói rétegnek közel a fele (40 százalék) részmunkaidőben vállal (vagy kap) állást.

Problémát jelent azonban, hogy mindössze 6 százalékuk rendelkezik diplomával, így a magasabb elvárású pozíciók betöltése sokak számára csak álom marad. Jó hír azonban, hogy 55 százalékuknak van középfokú végzettsége, így – különösen a munkaerőhiány okozta általános elváráscsökkenésnek –, többen találhatnak munkát. (A betanított fizikai munkák egy része például megváltozott munkaképességű foglalkoztatási formában is végezhető.)

És bár a számok ígéretesek, örvendezni azonban még nincs okunk. Hiába emelkedett ugyanis az elmúlt években 18-ról 35 százalékra a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási aránya, az Európai Unión belüli 50 százalékos átlaghoz viszonyítva ez még mindig alacsonynak mondható.

Ezzel kapcsolatban azonban érdemes megjegyeznünk, hogy 2019. január elsejétől is számos olyan változás lépett életbe, amely a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási helyzetét hivatott javítani.

Az ado.hu ezzel kapcsolatban is átfogó cikket írt, melyben összefoglalja, milyen változások történtek az idei évre vonatkozóan:

  • Idéntől több százezer munkavállaló után vehető fel a szociális hozzájárulási adókedvezmény – ez korábban csak 32 ezer főre vonatkozott.
  • 2019-ben 8 százalékkal nőtt a rehabilitációs hozzájárulás – személyenként 1 341 000 forintra.
  • A rokkantsági ellátás mellett végezhető munka jövedelemkorlátja 223 500 forintra emelkedett, 207 000-ről.
  • Valamint szélesedett az SZJA-kedvezményre jogosultak köre is – az emlő-, méhnyak-, petefészek-, prosztata- és heredaganat, illetve az endometriosis is bekerült a kedvezményezettek körébe.

Milyen előnyökkel jár, ha megváltozott munkaképességűeket foglalkoztatunk?

Ahogy a fentiekben már részleteztük, a munkaerőpiac nemhogy képes foglalkoztatni a megváltozott munkaképességű személyeket, hanem érdekében is áll. Ráadásul számos olyan terület létezik, amely valóban nagy hasznát venné az ily módon felvett dolgozóknak, hiszen ezáltal csökkenne a munkaerőhiány miatt a cégre nehezedő teher.

Ennek ellenére még mindig sok az olyan vállalati döntéshozó, aki egészen egyszerűen fél attól, hogy ebben a státuszban lévő álláskeresőket foglalkoztasson. Ennek a legfőbb oka, hogy a megfelelő edukációs és ismeretterjesztő programok nélkül a munkáltatók nincsenek tisztában azzal, hogy pontosan hogyan is tudnák integrálni a megváltozott munkaképességű személyeket az adott szervezetbe. 

Pedig amellett, hogy ezt a foglalkoztatási formát az állam is támogatja, egyéb pozitív hatásai is vannak egy cégre nézve. 

Az olyan munkahelyi csapatok például, ahol dolgozik legalább egy megváltozott munkaképességű személy, társadalmilag érzékenyebbé válnak, sokan jobb munkahelyi morálról számolnak be, ahol kevesebb a konfliktus, ráadásul a munkavállalók lojalitása is növekszik. (Bár tény, hogy jelenleg nincsenek konkrétan ezt a hatásmechanizmust kutató felmérések, de a személyes beszámolók erre engednek következtetni.)

Az állami támogatással pedig a cég pénzügyi mutatói is jelentősen javíthatók. A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása tehát több tekintetben is megéri. Feltéve, hogy sikerül őket hatékonyan foglalkoztatni.

Emellett azonban van további 6 fontos érv, ami miatt megéri megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztatnunk

A 24.hu korábban a Prohuman HR-szolgáltató cég ügyvezető igazgatóját, Juhász Csongort szólaltatta meg ezzel a kérdéssel kapcsolatban, aki egyrészt megerősítette, hogy a megváltozott munkaképességű dolgozók sokféle ágazatban elhelyezkedhetnek. 

Az ügyvezető felhívta továbbá a figyelmet arra is, hogy a képzettség és munkatapasztalat mellett az egyéni képességeket, valamint a speciális igényeket is figyelembe kell vennünk, ez pedig akár egy-egy munkakör újragondolásával is járhat. Juhász Csongor továbbá kiemeli, hogy azt az elgondolást, miszerint a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása jótékonykodás, mielőbb el kell felejtenünk, hiszen ez valójában egy racionális gazdasági döntés.

A Prohuman továbbá 6 fontos gazdasági tudnivalót osztott meg arra vonatkozóan, hogy miért érdemes megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztatni:

  • Állami támogatás igényelhető a bérre. Ha egy cégnél a foglalkoztatott  megváltozott munkaképességűek létszáma eléri a 30 főt, vagy az összes alkalmazotthoz viszonyított arányuk eléri a 25 százalékot, a cég akkreditációt igényelhet. Az akkreditáció után járó állami támogatást pedig munkabérre, illetve esetelgesen felmerülő többletköltségekre, képzésekre és rehabilitációra fordítható. 
  • Akár a rehabilitációs hozzájárulás is kiváltható. Minden vállalat, ahol 25 munkatársnál többen dolgoznak, és a megváltozott munkaképességű foglalkoztatottak száma nem éri el a teljes állomány 5 százalékát, köteles a hiányzó létszám után rehabilitációs hozzájárulást fizetni. Ez az összeg 2019-ben megváltozott munkaképességű személyenként évi 1 341 000 forint. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a fegyveres szervek és a büntetés-végrehajtásban a fogvatartottakat foglalkoztató gazdasági szervezetek mentesülnek a rehabilitációs hozzájárulás megfizetése alól.)
  • A társasági adóalapot csökkentheti a törvényben meghatározott arányú megváltozott munkaképességű ember foglalkoztatása.
  • A szociális hozzájárulási adó mértéke is csökkenthető. a munkaadót, abban az esetben, ha megváltozott munkaképességű személyt foglalkoztat, részkedvezmény illeti meg a szochóból, a minimálbér kétszereséig. A szocho mértéke 2019. július 1-jétől 17,5%, a részkedvezmény tehát ebből vonódik le.
  • Az EU-s támogatásoknál is jó pontot jelent. Bár az Európai Unió által meghirdetett pályázatokon nincsenek egységes feltételek, a hátrányos helyzetűeket – ide tartoznak a megváltozott munkaképességű személyek is –, foglalkoztató vállalatok azonban sok esetben pluszpontokra, kedvezőbb elbírálásra számíthatnak.

  • További fontos szabályok. Csak olyan munkára alkalmazhatjuk a munkavállalót, amely nem jár hátrányos következményekkel az egészségügyi állapotára nézve. Emellett észben kell tartanunk, hogy az érintett munkavállalóknak évi 5 munkanap pótszabadság is jár. 

Hogyan foglalkoztathatunk megváltozott képességű munkavállalókat? (És egyáltalán hogyan érdemes foglalkoztatnunk őket?

A megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásáról a 2011. évi CXCI. Törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló jogszabály ír.

Van azonban még néhány kritérium és jelenség, amelyet figyelembe kell vennünk, ha megváltozott munkaképességű dolgozót szeretnénk foglalkoztatni.

A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásával kapcsolatban Kurucz Orsolya írt remek tanulmányt, amely sokat segíthet a foglalkoztatási forma sajátosságainak, előnyeinek, hátrányainak és a vele járó kötelezettségek megértésében.

Az említett tanulmány kitér többek között arra is, hogyan talál egymásra a megváltozott munkaképességű munkavállaló és a munkáltató. A tapasztalat pedig az, hogy jellemzően a civil szféra célzott bevonásával történik mindez, hiszen előfordulnak olyan esetek is, amikor a munkaügyi központok képtelenek hathatós segítséget nyújtani.

A tanulmány szövege a következőképpen fogalmaz ezzel kapcsolatban: „Az alternatív munkaerőpiaci szolgáltatók – többnyire erős módszertani háttérrel és felkészült szakembergárdával – minden esetben szoros együttműködésben dolgoznak a vállalattal, részletesen felmérik a vállalati igényeket, és az abban rejlő lehetőségeket egyaránt.”

Ebből adódóan arra következtethetünk, hogy a HR-szolgáltató cégek jobb eséllyel találják meg az adott munkakör betöltésére legmegfelelőbb munkavállalót, aki nemcsak megváltozott munkaképessége miatt illik bele a keresett munkatárs profiljába, hanem kvalitásait és képzettségét tekintve is.

Szó esik továbbá arról is, amit a fentiekben már más statisztikákkal is alátámasztottunk, miszerint a megváltozott munkaképességűek iskolai végzettsége alacsonyabb, mint a nem megváltozott munkaképességűeké. A tanulmány szerint ennek hátterében a következő okok állnak: „az alacsony iskolai végzettségűek élet- és munkakörülményei nagyobb valószínűséggel vezetnek maradandó egészségkárosodáshoz, másfelől a fogyatékosságból fakadó esetleges önbizalomhiány, a mindennapi élet nehézségei meggátolják a magasabb végzettség megszerzését.”

Ebből adódóan valószínűsíthető, hogy a szóban forgó személyek a legtöbb esetben kék galléros munkát tudnak vállalni, ahogyan erre szintén kitértünk már a cikk korábbi bekezdéseiben.

Fontos továbbá, hogy azoknak a cégeknek, akik megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztatnak, nyilvántartást kell vezetniük, amely tartalmazza a munkavállaló személyazonosító adatait, a társadalombiztosítási és adóazonosító jelét, valamint a fogyatékossági tény igazolására alkalmas okirat másolatát. A munkaadóknak ráadásul ezeket az adatokat és okiratokat 5 évig meg kell őriznie.

Összegezve tehát a fent leírtakat, kijelenthetjük, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatása, bár egyre népszerűbb hazánkban is, még mindig nem éri el az Uniós átlagot. Pedig ez nemcsak társadalmilag fontos ügy, hanem gazdasági tekintetben is, hiszen az egyre növekvő munkaerőhiány terheinek csökkentésére is tökéletes megoldást nyújthat ez a foglalkoztatási forma.

Foglaljuk össze, amit tudunk! Igaz, a megváltozott munkaképességű személyek nagyobbik része csak középszintű végzettséggel rendelkezik, így az egyéb körülmények mellett további gátja is van annak, hogy az egyes vállalatok foglalkoztassák őket.

Cégvezetőként és döntéshozóként érdemes azonban átvizsgálni a vállalat folyamatait és munkaköreit, hogy azokat átalakítva könnyebben integrálhassunk megváltozott munkaképességű munkavállalókat a szervezetbe – természetesen azzal a kitétellel, hogy ez a cég és a dolgozó számára is egyaránt előnyös.

A foglalkoztatási forma előnyeinek maximális kihasználásához érdemes tüzetesen átvizsgálni a vonatkozó jogszabályt (2011. évi CXCI. Törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló jogszabály), illetve a döntéshozás során figyelembe venni a Prohuman által megfogalmazott 6 gazdasági tippet, amelyet a cikkben szintén részleteztünk.

Kurucz Orsolya vonatkozó tanulmányából pedig többek között az is kiderül, hogy az alternatív munkaerőpiaci szolgáltatók az esetek többségében hathatósabb segítséget jelenthetnek, mint a hivatalos szervek. Ezzel kapcsolatban érdemes megfontolni azt is, hogy munkaerő-közvetítő céghez forduljunk segítségért, a munkaügyi hivatal ügyintézői helyett.

Ha tehát úgy érzi, bármiben a segítségére lehetünk a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását illetően, ne habozzon felkeresni minket, és a segítségünket kérni!

Amennyiben hasznosnak találta cikkünket, ossza meg ismerőseivel, munkatársaival, hogy ők is átfogóbb képet kaphassanak a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának sajátosságairól, az ezzel járó kötelezettségekről, előnyökről, esetleg hátrányáról.

  • Share this post

Залишити коментар