Ha végiggörgetjük az álláskeresők adatbázisait, azt tapasztalhatjuk, hogy a különböző cégek számtalan betöltetlen pozíciót hirdetnek, betanított fizikai munka megjelöléssel. Érdekes helyzet alakult ki a munkaerőpiacon, hiszen, bár a vállalatok továbbra is nagy mértékben számítanak az úgynevezett kék galléros munkaerőre, ezek HR-osztályai az elmúlt évek során egyre inkább küzdenek az ilyen dolgozók felkutatásával. De mi lehet a probléma oka – és mi a megoldás? Erre keressük a választ aktuális cikkünkben.
Röviden a betanított fizikai munkáról
Bár a kifejezést gyakorta használjuk, könnyen tapasztalhatjuk a mindennapokban, hogy néhányan nem feltétlenül vannak tisztában annak jelentésével – legalábbis nem teljes mértékben.
Tisztázzuk:
| Betanított munkásnak azt a fizikai dolgozót nevezzük, aki egy adott munkakörben olyan munkát végez, amelyhez elegendő egy általános iskolai (nyolcosztályos) előképzettség – bár manapság inkább középszintű végzettség az elvárás. Az említett munkakör sajátosságai egy maximum egyéves betanítási folyamat során elsajátíthatók. |
Sokakban élő tévhit azonban, hogy a betanított munkások egyáltalán nem végeznek szellemi tevékenységet. Ez egyrészt azért sem igaz, mert a legtöbb fizikai jellegű betanított munka során is szükséges némi szellemi produktivitás, másrészt a technológia folyamatos fejlődése miatt (mesterséges intelligencia, automatizált gépsorok stb.), egyre több esetben elvárt a szellemi tevékenység is.
Ha például a bolti eladókra gondolunk, máris árnyaltabb a kép, és látjuk, hogy a betanított munkák során igenis szükség van a koncentrált szellemi tevékenységre.
„Még, még, még, még, még, ennyi nem elég”
Különösen a betanított munkásokból. A Republic fent idézett slágerének sorai ugyanis jól leírják, mi a helyzet a magyar munkaerőpiacon. A Profession 2018 első negyedéves jelentéséből egyértelműen látszik, hogy Magyarországon folyamatosan nő a munkaerőhiány. Az álláshirdetések és az álláshirdetéseket feladó cégek aránya egyaránt 17 százalékkal nőtt a 2017-es adatokhoz képest. A tendencia ráadásul vidéken is megfigyelhető: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében például 24 százalékponttal emelkedett az álláshirdetéseket feladó cégek száma. De Veszprém és Zala megye sem maradnak le túlzottan, a maguk 20-20 százalékos emelkedésével.
Hogy ez mit jelent?
Lényegében azt, hogy egyre több cég keres munkaerőt a jelenleg betöltetlen állásokra. (És ez különösen igaz a betanított pozíciókra.)
A Forbes már 2017-ben megírta, hogy a magyar munkaerőpiacon egészen egyszerűen nincs elég betanított munkás – ahogyan bolti eladó, vagy éppen programozó sincs. Ez a tendencia pedig, ahelyett, hogy csökkent volna az elmúlt két évben, csak erősödött. A Profession 2018-ban már arról írt, hogy megduplázódott a betanított munkások iránt mutatott igény, az azt megelőző évhez képest. (2018 első negyedévében 54 százalékkal több ilyen típusú hirdetés keletkezett, mint 2017-ben.)
Ez a helyzet pedig azért kifejezetten aggasztó, mert a betanított fizikai munka presztízse az elmúlt 1-2 évtizedben jelentősen csökkent, így az álláskeresők is kevésbé szívesen töltenek be ilyen jellegű állásokat.
Talán éppen ez a tendencia olvasható ki az álláshirdetésekre való jelentkezések statisztikáiból is. 2018-ban ugyanis – 2017-hez viszonyítva –, átlagosan 7 százalékkal nőttek a meghirdetett pozíciókra történő jelentkezések. Igaz, hogy a betanított munkákra beküldött pályázatok száma 28 százalékos emelkedést mutatott az előző évhez képest, de ez még mindig azt jelenti, hogy kisebb ütemben növekszik a jelentkezések száma, mint a betöltetlen pozíciókra kiírt hirdetésekéi.
| Aggasztó lehet továbbá – különösen a cégek számára –, hogy elterjedt piaci jelenséggé vált a jelentkezők irányába támasztott, egyre alacsonyabb elvárás. Ezt mutatja például az is, hogy a meghirdetett pozíciók 65,5 százalékában elégnek bizonyul a közép-, vagy alapfokú végzettség is. Sőt, a meghirdetett állások körülbelül 75 százalékánál már a meglévő tapasztalat sem volt szükséges. Ez a tendencia olyan szempontból indokolt, hogy az álláskeresők 75,5 százaléka csupán alap- vagy középfokú végzettséggel rendelkezik. A cégeknek tehát nemigen van más választásuk. |
A munkaerőhiány jó a dolgozóknak, de mit jelent a cégek számára?
Egyes statisztikák szerint a Magyarországon termelő vállalatok több, mint 80 százaléka küzd a munkaerőhiány adta nehézségekkel. A helyzetet ráadásul tovább nehezíti, hogy a hiány mellett folyamatos fluktuáció (munkaerő-vándorlás, gyakori munkahelyváltás) is megfigyelhető. A kék galléros munkahelyeken ráadásul a tömeges felmondás is elképzelhető – ami, mondanunk sem kell, komoly likviditási problémákat okozhat egy cég életében.
Rémisztő adat, hogy 2018-ra az átlag fluktuáció éves szinten 30-40 százalékra emelkedett. Ez a 2016-os statisztikák háromszorosa. Ezzel kapcsolatban azonban nehéz átlagot számolni, hiszen akadnak olyan cégek, ahol egy évben alig néhány ember mond fel, de vannak olyanok is, ahol a munkaügyi osztálynak több ezer munkavállaló ki- és beléptetését kell menedzselnie – évente.
Ez ráadásul nemcsak azért probléma, mert a HR-költségek könnyen az egekbe ugorhatnak, hanem azért is, mert egy olyan cég termelékenysége, amely nem számíthat a tapasztalt, évek óta lojális dolgozóira, jelentősen alulmarad az olyan vállalatokkal szemben, amelyek nagyobb arányban képesek megtartani rutinos munkavállalóikat.
És akkor a folyamatos betanítással járó extra költségekről, illetve a betanítást végző munkatárs csökkentett hatékonyságáról még nem is beszéltünk.
|
Arról, hogy a folyamatosan növekvő munkaerőhiány milyen hatással van a cégekre, az Evolution Group – a fentiekben már idézett cikkében – 6 fő szempontot határozott meg:
|
Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az értékesítési és az irodai munkák a legnépszerűbbek manapság, láthatjuk, hogy a probléma csak erősödik.
Miért váltanak munkahelyet a betanított fizikai dolgozók?
A korábban már hivatkozott, az Evolution Group nevéhez fűződő kutatás kimutatta, hogy a kék galléros munkavállalók jellemzően 5 ok miatt hagyják el korábbi munkahelyeiket:
- Betartatlan ígéretek
- Embertelen bánásmód
- Alacsony fizetés
- Rossz munkakörülmények
- Előrelépési lehetőségek hiánya
Szükséges-e nyelvtudás betanított fizikai munkásoknak?
A nyelvtudás kérdése megkerülhetetlen, ha álláskeresésről van szó. A tendenciák azt mutatják, hogy a legtöbb munkahely esetében már itthon is elvárás a legalább középfokú, de manapság inkább felsőfokú angol – esetleg német vagy francia – nyelvismeret.
De vajon igaz ez a betanított munkákra is? Egy kék galléros dolgozónak is többet fizetnek a cégek, ha rendelkezik valamilyen (releváns) nyelvtudással?
Több kutatás is azt mutatja, hogy napjainkban már nemhogy előny, egyenesen elvárás a társalgási szintű (angol)nyelvismeret – sőt, bizonyos esetekben már két nyelv ismeretét is követelhetik a cégek, igaz, ez a tendencia nem a kék galléros munkavállalókat terheli.
A Cvonline 2016-os felmérésből kiderül, hogy az alábbi szakmák esetében elengedhetetlen a nyelvtudás:
- Külföldi kapcsolatokkal rendelkező cégek közép- és felsővezetői pozíciók
- Beszerzők
- Értékesítők
- Logisztikusok
- A vendéglátásban a recepciósok
- Értékesítők
| A betanított fizikai munkákhoz azonban a legtöbb esetben nincs szükség nyelvtudásra. Ez a jelenség ráadásul aligha változik majd az elkövetkezendő években, köszönhetően a növekvő munkaerőhiánynak és a betanított munkák csökkenő népszerűségének. |
Erre enged következtetni a Profession egy 2016-os felmérése is, amelyből kiderül, hogy az adott évben feladott hirdetések 30 százaléka nem várt el nyelvtudást – a betanított munkák esetében pedig garantáltan magasabb ez az arány. Akkor az angol után a német volt a második legnépszerűbb nyelv, azonban megközelítőleg csak harmadannyi hirdetésben szerepelt, mint az angol nyelvtudás.
Sőt, sok esetben még külföldi munkavállalás esetében sem várják el a cégek, hogy a betanított munkavállalóik beszéljék a befogadó ország nyelvét, bár tény, hogy ha ez a feltétel mégis teljesül, sokkal nagyobb esély mutatkozik a sikeres álláskeresésre, illetve a magasabb bérre is.
És ha már bérezésről beszélünk.
Az örök kérdés: mennyi az annyi?
HR-es körökben évek óta folyik a vita arról, hogy vajon hányan váltanak munkahelyet a magasabb fizetés reményében, illetve mennyire befolyásolja a munkahelyválasztást a fizetések mértéke.
Egyes felmérések azt mutatják, hogy az Y-generáció gyakrabban vált, mint a náluk idősebbek, viszont saját bevallásuk szerint ezt nem elsősorban a pénz miatt teszik – igaz, a statisztikákból azt olvashatjuk ki, hogy akarva-akaratlanul, de ezáltal magasabb bérekhez jutnak.
És még egy érdekesség: a K&H ifjúsági indexének 2019 első negyedéves adataiból kiderül, hogy a munkavállaló fiatalok 73 százaléka a következő egy évben fizetésemelésre számít – 19 százalékuk ráadásul az infláció mértékénél nagyobb növekedést vár.
A fizetés tehát egyáltalán nem elhanyagolható tényező, még akkor sem, ha sokan azt állítják, nem emiatt váltanak vagy maradnak egy adott munkahelyen.
2018 májusában összesen 8 százalékkal emelkedett a fizikai munkát végző betanított munkások bruttó órabére, az azt megelőző évhez viszonyítva. Ezzel még alapvetően nem feltétlenül van probléma. A kék galléros dolgozók elégedetlenségéért inkább a betanított munkáért járó átlagos órabér felel.
A Trenkwalder Személyzeti Szolgáltató Kft. elemzéséből ugyanis kiderül, hogy 2018 első három hónapjában az ilyen jellegű munkákért mindössze 959 forintot fizettek a munkáltatók, óránként. Ez ráadásul csak a jéghegy csúcsa. A statisztikákból ugyanis az is kiolvasható, hogy a bérek között jelentős eltérés mutatkozik, ha azokat régiós tekintetben vizsgáljuk.
| Megfigyelhető, hogy amíg Közép-Magyarországon egy szakmunkás átlagos órabére 1200 forint körül mozog, a Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon ez az összeg csupán 900-950 forint közé tehető. |
A fentiekben már többször is hivatkozott kutatásból kiderül, hogy a nők 33 százaléka hagyja ott a korábbi munkahelyét a magasabb fizetés reményében, míg a férfiak 45 százaléka teszi meg ugyanezt. Azonban egyik nem számára sem ez a legfontosabb kritérium.
Számos vezető gondolja, hogy a magasabb bérért cserébe a munkavállalói is lojálisabbak lesznek. Ez azonban tévhit. Ideig-óráig megtartható egy dolgozó a magasabb bér ígéretével, ez a kártya azonban nem játszható ki a végtelenségig. (Ez persze nem azt jelenti, hogy a fizetésemelés elhanyagolható téma, hiszen az alacsony bérezés idővel garantáltan felmondáshoz vezet.)
És hogy mit tehetnek ezzel kapcsolatban a cégek? Idomulniuk kell a piaci átlaghoz.
Egyértelmű azonban, hogy néhányan egészen egyszerűen nem tehetik meg, hogy az átlagnál magasabb fizetést adjanak dolgozóiknak. Számukra sincs azonban veszve minden. Ők olyan alternatív megoldásokban gondolkodhatnak, mint a teljesítménybér bevezetése (az alapbéren felül), illetve a munkábajárási költségek fedezése (pl. benzinpénz, tömegközlekedési bérlet stb.). Ezekkel jól motiválhatók a több pénzre hajtó dolgozók is.
A betanított fizikai munka és a munkaerő-kölcsönzés (oldjuk meg házon belül, vagy szervezzük ki a toborzást?)
Amikor egy cég döntéshozói betanított fizikai munkások felvételéről határoz, alapvetően két mód közül választhat:
- maga keresi meg, veszi fel és tanítja be a munkavállalót,
- illetve toborzókra, fejvadász cégre bízza a megfelelő munkatársak felkutatását – és igény esetén betanítását is.
Ahhoz, hogy ezzel kapcsolatban szakszerű és hatékony döntés szülessen, azt érdemes figyelembe venni, hogy a vállalat HR-osztálya – már amennyiben van ilyen –, mennyire terhelt a cég mindennapos munkaügyi tevékenységei által.
Ugyanis akár egyetlen kék galléros betanított munkás felvétele is komoly munkaórákat és energiákat emészthet fel a munkaügy részéről, és akkor még nem is beszéltünk a statisztikák alapján igenis jellemző fluktuáció, illetve az esetleges tömeges felmondások kezeléséről.
Ezek alapján kijelenthető, hogy a cégek akkor járnak a legjobban, ha a betanított fizikai munkások toborzását szakrétőkre bízzák, ugyanis ezzel egyfelől komoly terhet vehetnek le saját munkaügyi osztályuk válláról, másfelől lehetőséget biztosíthatnak számukra, hogy inkább a belső HR-problémák kezelésére, illetve fontos vezető pozíciók betöltésére fordítsák energiáikat. Ezzel a cég is sokat nyer.
De hogyan választható ki a megfelelő munkatárs?
A felvételi és betanítási folyamatokat menedzselő HR-esnek minden esetben figyelembe kell vennie, hogy az adott pozíció betöltéséhez milyen kompetenciák és készségek szükségesek.
Ehhez rendszerint személyi, illetve a technikai részletek ismeretére vonatkozó tesztek kitöltése szükséges. Ennek alapján a jó HR-es ellenőrzi, hogy a jelentkező mennyire képes utasításokat betartani, mechanikai feladatokat, esetleg szakszövegeket értelmezni, esetleg számolási feladatokat ellátni.
Feltérképezi a potenciális munkatárs szóhasználatát és viselkedési szokásait, valamint a munkastílusára vonatkozó teszteket is elvégzi.
