Mindent a betanított fizikai munkáról (piaci megítélés, fizetés, nyelvtudás, kiválasztási nehézségek)

Ha végiggörgetjük az álláskeresők adatbázisait, azt tapasztalhatjuk, hogy a különböző cégek számtalan betöltetlen pozíciót hirdetnek, betanított fizikai munka megjelöléssel. Érdekes helyzet alakult ki a munkaerőpiacon, hiszen, bár a vállalatok továbbra is nagy mértékben számítanak az úgynevezett kék galléros munkaerőre, ezek HR-osztályai az elmúlt évek során egyre inkább küzdenek az ilyen dolgozók felkutatásával. De mi lehet a probléma oka – és mi a megoldás? Erre keressük a választ aktuális cikkünkben.

Röviden a betanított fizikai munkáról

Bár a kifejezést gyakorta használjuk, könnyen tapasztalhatjuk a mindennapokban, hogy néhányan nem feltétlenül vannak tisztában annak jelentésével – legalábbis nem teljes mértékben.

Tisztázzuk: 

Betanított munkásnak azt a fizikai dolgozót nevezzük, aki egy adott munkakörben olyan munkát végez, amelyhez elegendő egy általános iskolai (nyolcosztályos) előképzettség – bár manapság inkább középszintű végzettség az elvárás. Az említett munkakör sajátosságai egy maximum egyéves betanítási folyamat során elsajátíthatók. 
A munkavállaló szakmai ismeretei kizárólag a közvetlen feladataira vonatkozik. Jellemző továbbá, hogy a betanított munkások egy ismétlődő, rutinszerű munkafolyamatot végeznek.

Sokakban élő tévhit azonban, hogy a betanított munkások egyáltalán nem végeznek szellemi tevékenységet. Ez egyrészt azért sem igaz, mert a legtöbb fizikai jellegű betanított munka során is szükséges némi szellemi produktivitás, másrészt a technológia folyamatos fejlődése miatt (mesterséges intelligencia, automatizált gépsorok stb.), egyre több esetben elvárt a szellemi tevékenység is.

Ha például a bolti eladókra gondolunk, máris árnyaltabb a kép, és látjuk, hogy a betanított munkák során igenis szükség van a koncentrált szellemi tevékenységre. 

„Még, még, még, még, még, ennyi nem elég” 

Különösen a betanított munkásokból. A Republic fent idézett slágerének sorai ugyanis jól leírják, mi a helyzet a magyar munkaerőpiacon. A Profession 2018 első negyedéves jelentéséből egyértelműen látszik, hogy Magyarországon folyamatosan nő a munkaerőhiány. Az álláshirdetések és az álláshirdetéseket feladó cégek aránya egyaránt 17 százalékkal nőtt a 2017-es adatokhoz képest. A tendencia ráadásul vidéken is megfigyelhető: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében például 24 százalékponttal emelkedett az álláshirdetéseket feladó cégek száma. De Veszprém és Zala megye sem maradnak le túlzottan, a maguk 20-20 százalékos emelkedésével.

És hogy teljes mértékben megértsük a helyzet súlyosságát, látnunk kell, hogy a körülbelül 40 ezer új hirdetést nem egy-egy – folyamatosan bővülő – nagyvállalat adta le, hanem újonnan hirdetést feladó piaci szereplők.

Hogy ez mit jelent?

Lényegében azt, hogy egyre több cég keres munkaerőt a jelenleg betöltetlen állásokra. (És ez különösen igaz a betanított pozíciókra.) 

 

A Forbes már 2017-ben megírta, hogy a magyar munkaerőpiacon egészen egyszerűen nincs elég betanított munkás – ahogyan bolti eladó, vagy éppen programozó sincs. Ez a tendencia pedig, ahelyett, hogy csökkent volna az elmúlt két évben, csak erősödött. A Profession 2018-ban már arról írt, hogy megduplázódott a betanított munkások iránt mutatott igény, az azt megelőző évhez képest. (2018 első negyedévében 54 százalékkal több ilyen típusú hirdetés keletkezett, mint 2017-ben.)

Ez a helyzet pedig azért kifejezetten aggasztó, mert a betanított fizikai munka presztízse az elmúlt 1-2 évtizedben jelentősen csökkent, így az álláskeresők is kevésbé szívesen töltenek be ilyen jellegű állásokat.

Talán éppen ez a tendencia olvasható ki az álláshirdetésekre való jelentkezések statisztikáiból is. 2018-ban ugyanis – 2017-hez viszonyítva –, átlagosan 7 százalékkal nőttek a meghirdetett pozíciókra történő jelentkezések. Igaz, hogy a betanított munkákra beküldött pályázatok száma 28 százalékos emelkedést mutatott az előző évhez képest, de ez még mindig azt jelenti, hogy kisebb ütemben növekszik a jelentkezések száma, mint a betöltetlen pozíciókra kiírt hirdetésekéi.

Feltételezhetjük továbbá, hogy a betanított munkára megnövekedett igény a középfokú végzettség iránti elvárást is növelte. Ezzel kapcsolatosan ugyanis 34 százalékos emelkedést mértek a statisztikusok.
Aggasztó lehet továbbá – különösen a cégek számára –, hogy elterjedt piaci jelenséggé vált a jelentkezők irányába támasztott, egyre alacsonyabb elvárás. Ezt mutatja például az is, hogy a meghirdetett pozíciók 65,5 százalékában elégnek bizonyul a közép-, vagy alapfokú végzettség is. Sőt, a meghirdetett állások körülbelül 75 százalékánál már a meglévő tapasztalat sem volt szükséges. Ez a tendencia olyan szempontból indokolt, hogy az álláskeresők 75,5 százaléka csupán alap- vagy középfokú végzettséggel rendelkezik. A cégeknek tehát nemigen van más választásuk.

A munkaerőhiány jó a dolgozóknak, de mit jelent a cégek számára?

Egyes statisztikák szerint a Magyarországon termelő vállalatok több, mint 80 százaléka küzd a munkaerőhiány adta nehézségekkel. A helyzetet ráadásul tovább nehezíti, hogy a hiány mellett folyamatos fluktuáció (munkaerő-vándorlás, gyakori munkahelyváltás) is megfigyelhető. A kék galléros munkahelyeken ráadásul a tömeges felmondás is elképzelhető – ami, mondanunk sem kell, komoly likviditási problémákat okozhat egy cég életében.

Rémisztő adat, hogy 2018-ra az átlag fluktuáció éves szinten 30-40 százalékra emelkedett. Ez a 2016-os statisztikák háromszorosa. Ezzel kapcsolatban azonban nehéz átlagot számolni, hiszen akadnak olyan cégek, ahol egy évben alig néhány ember mond fel, de vannak olyanok is, ahol a munkaügyi osztálynak több ezer munkavállaló ki- és beléptetését kell menedzselnie – évente.

Ez ráadásul nemcsak azért probléma, mert a HR-költségek könnyen az egekbe ugorhatnak, hanem azért is, mert egy olyan cég termelékenysége, amely nem számíthat a tapasztalt, évek óta lojális dolgozóira, jelentősen alulmarad az olyan vállalatokkal szemben, amelyek nagyobb arányban képesek megtartani rutinos munkavállalóikat.

És akkor a folyamatos betanítással járó extra költségekről, illetve a betanítást végző munkatárs csökkentett hatékonyságáról még nem is beszéltünk.

Arról, hogy a folyamatosan növekvő munkaerőhiány milyen hatással van a cégekre, az Evolution Group – a fentiekben már idézett cikkében – 6 fő szempontot határozott meg:

  1. Egyre több aluliskolázott, vagy pszichés nehézségekkel küzdő pályázó jelent meg a piacon.
  2. Jelenleg nem a munkáltatók kezében van a gyeplő – a munkavállalók dönthetnek.
  3. A munkavállalók egyre magasabb igényeket támasztanak a munkáltatókkal szemben.
  4. A dolgozók könnyebben és gyorsabban váltanak munkahelyet, ha épp nincsenek megelégedve az aktuálissal.
  5. A munkavállalók hajlandóak többet utazni, esetleg költözni, hogy betölthessenek egy-egy kecsegtető pozíciót.
  6. A munkáltató által adott juttatások között megjelent a „szállásoltatás” – ez kimondottan külföldi (főleg ukrán és szerb) munkavállalók esetében jellemző.

 

Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az értékesítési és az irodai munkák a legnépszerűbbek manapság, láthatjuk, hogy a probléma csak erősödik.

Miért váltanak munkahelyet a betanított fizikai dolgozók?

A korábban már hivatkozott, az Evolution Group nevéhez fűződő kutatás kimutatta, hogy a kék galléros munkavállalók jellemzően 5 ok miatt hagyják el korábbi munkahelyeiket:

  1. Betartatlan ígéretek
  2. Embertelen bánásmód
  3. Alacsony fizetés
  4. Rossz munkakörülmények
  5. Előrelépési lehetőségek hiánya
Külön érdekesség, hogy a kutatás szerint a férfiak és nők esetében egyaránt ez az 5 leggyakoribb indok a felmondásra, a nemek szerinti szűrésben csupán a sorrend változik. (A nők esetében egyébként 33 százalék nyilatkozta, hogy a magasabb juttatásokra hajt, míg a férfiaknál ez az arány 45 százalék volt.)

Szükséges-e nyelvtudás betanított fizikai munkásoknak?

A nyelvtudás kérdése megkerülhetetlen, ha álláskeresésről van szó. A tendenciák azt mutatják, hogy a legtöbb munkahely esetében már itthon is elvárás a legalább középfokú, de manapság inkább felsőfokú angol – esetleg német vagy francia – nyelvismeret.

De vajon igaz ez a betanított munkákra is? Egy kék galléros dolgozónak is többet fizetnek a cégek, ha rendelkezik valamilyen (releváns) nyelvtudással? 

Több kutatás is azt mutatja, hogy napjainkban már nemhogy előny, egyenesen elvárás a társalgási szintű (angol)nyelvismeret – sőt, bizonyos esetekben már két nyelv ismeretét is követelhetik a cégek, igaz, ez a tendencia nem a kék galléros munkavállalókat terheli.

A Cvonline 2016-os felmérésből kiderül, hogy az alábbi szakmák esetében elengedhetetlen a nyelvtudás:

  • Külföldi kapcsolatokkal rendelkező cégek közép- és felsővezetői pozíciók 
  • Beszerzők 
  • Értékesítők 
  • Logisztikusok 
  • A vendéglátásban a recepciósok 
  • Értékesítők
A betanított fizikai munkákhoz azonban a legtöbb esetben nincs szükség nyelvtudásra. Ez a jelenség ráadásul aligha változik majd az elkövetkezendő években, köszönhetően a növekvő munkaerőhiánynak és a betanított munkák csökkenő népszerűségének.

 

Erre enged következtetni a Profession egy 2016-os felmérése is, amelyből kiderül, hogy az adott évben feladott hirdetések 30 százaléka nem várt el nyelvtudást – a betanított munkák esetében pedig garantáltan magasabb ez az arány. Akkor az angol után a német volt a második legnépszerűbb nyelv, azonban megközelítőleg csak harmadannyi hirdetésben szerepelt, mint az angol nyelvtudás.

Sőt, sok esetben még külföldi munkavállalás esetében sem várják el a cégek, hogy a betanított munkavállalóik beszéljék a befogadó ország nyelvét, bár tény, hogy ha ez a feltétel mégis teljesül, sokkal nagyobb esély mutatkozik a sikeres álláskeresésre, illetve a magasabb bérre is.

És ha már bérezésről beszélünk.

Az örök kérdés: mennyi az annyi?

HR-es körökben évek óta folyik a vita arról, hogy vajon hányan váltanak munkahelyet a magasabb fizetés reményében, illetve mennyire befolyásolja a munkahelyválasztást a fizetések mértéke.

Egyes felmérések azt mutatják, hogy az Y-generáció gyakrabban vált, mint a náluk idősebbek, viszont saját bevallásuk szerint ezt nem elsősorban a pénz miatt teszik – igaz, a statisztikákból azt olvashatjuk ki, hogy akarva-akaratlanul, de ezáltal magasabb bérekhez jutnak.

És még egy érdekesség: a K&H ifjúsági indexének 2019 első negyedéves adataiból kiderül, hogy a munkavállaló fiatalok 73 százaléka a következő egy évben fizetésemelésre számít – 19 százalékuk ráadásul az infláció mértékénél nagyobb növekedést vár.

A fizetés tehát egyáltalán nem elhanyagolható tényező, még akkor sem, ha sokan azt állítják, nem emiatt váltanak vagy maradnak egy adott munkahelyen.

2018 májusában összesen 8 százalékkal emelkedett a fizikai munkát végző betanított munkások bruttó órabére, az azt megelőző évhez viszonyítva. Ezzel még alapvetően nem feltétlenül van probléma. A kék galléros dolgozók elégedetlenségéért inkább a betanított munkáért járó átlagos órabér felel.

A Trenkwalder Személyzeti Szolgáltató Kft. elemzéséből ugyanis kiderül, hogy 2018 első három hónapjában az ilyen jellegű munkákért mindössze 959 forintot fizettek a munkáltatók, óránként. Ez ráadásul csak a jéghegy csúcsa. A statisztikákból ugyanis az is kiolvasható, hogy a bérek között jelentős eltérés mutatkozik, ha azokat régiós tekintetben vizsgáljuk.

Megfigyelhető, hogy amíg Közép-Magyarországon egy szakmunkás átlagos órabére 1200 forint körül mozog, a Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon ez az összeg csupán 900-950 forint közé tehető.

 

A fentiekben már többször is hivatkozott kutatásból kiderül, hogy a nők 33 százaléka hagyja ott a korábbi munkahelyét a magasabb fizetés reményében, míg a férfiak 45 százaléka teszi meg ugyanezt. Azonban egyik nem számára sem ez a legfontosabb kritérium.

Számos vezető gondolja, hogy a magasabb bérért cserébe a munkavállalói is lojálisabbak lesznek. Ez azonban tévhit. Ideig-óráig megtartható egy dolgozó a magasabb bér ígéretével, ez a kártya azonban nem játszható ki a végtelenségig. (Ez persze nem azt jelenti, hogy a fizetésemelés elhanyagolható téma, hiszen az alacsony bérezés idővel garantáltan felmondáshoz vezet.)

És hogy mit tehetnek ezzel kapcsolatban a cégek? Idomulniuk kell a piaci átlaghoz.

Korábban már esett szó arról, hogy a betanított munkások átlagosan bruttó 1000 forint körüli órabérért dolgoznak. Ha ehhez bónuszokat és pótlékokat is számolunk, kiderül, hogy a betanított munkások átlagos havi bére (juttatásokkal együtt) bruttó 250 000 forint körül mozog. Ez alatt tehát esélyünk sincs megtartani a dolgozóinkat – hosszútávon legalábbis garantáltan nincs.

Egyértelmű azonban, hogy néhányan egészen egyszerűen nem tehetik meg, hogy az átlagnál magasabb fizetést adjanak dolgozóiknak. Számukra sincs azonban veszve minden. Ők olyan alternatív megoldásokban gondolkodhatnak, mint a teljesítménybér bevezetése (az alapbéren felül), illetve a munkábajárási költségek fedezése (pl. benzinpénz, tömegközlekedési bérlet stb.). Ezekkel jól motiválhatók a több pénzre hajtó dolgozók is.

A betanított fizikai munka és a munkaerő-kölcsönzés (oldjuk meg házon belül, vagy szervezzük ki a toborzást?)

Amikor egy cég döntéshozói betanított fizikai munkások felvételéről határoz, alapvetően két mód közül választhat:

  • maga keresi meg, veszi fel és tanítja be a munkavállalót, 
  • illetve toborzókra, fejvadász cégre bízza a megfelelő munkatársak felkutatását – és igény esetén betanítását is.

Ahhoz, hogy ezzel kapcsolatban szakszerű és hatékony döntés szülessen, azt érdemes figyelembe venni, hogy a vállalat HR-osztálya – már amennyiben van ilyen –, mennyire terhelt a cég mindennapos munkaügyi tevékenységei által.

Ugyanis akár egyetlen kék galléros betanított munkás felvétele is komoly munkaórákat és energiákat emészthet fel a munkaügy részéről, és akkor még nem is beszéltünk a statisztikák alapján igenis jellemző fluktuáció, illetve az esetleges tömeges felmondások kezeléséről.

Ezek alapján kijelenthető, hogy a cégek akkor járnak a legjobban, ha a betanított fizikai munkások toborzását szakrétőkre bízzák, ugyanis ezzel egyfelől komoly terhet vehetnek le saját munkaügyi osztályuk válláról, másfelől lehetőséget biztosíthatnak számukra, hogy inkább a belső HR-problémák kezelésére, illetve fontos vezető pozíciók betöltésére fordítsák energiáikat. Ezzel a cég is sokat nyer.

 

De hogyan választható ki a megfelelő munkatárs?

A felvételi és betanítási folyamatokat menedzselő HR-esnek minden esetben figyelembe kell vennie, hogy az adott pozíció betöltéséhez milyen kompetenciák és készségek szükségesek.

Ehhez rendszerint személyi, illetve a technikai részletek ismeretére vonatkozó tesztek kitöltése szükséges. Ennek alapján a jó HR-es ellenőrzi, hogy a jelentkező mennyire képes utasításokat betartani, mechanikai feladatokat, esetleg szakszövegeket értelmezni, esetleg számolási feladatokat ellátni.

Feltérképezi a potenciális munkatárs szóhasználatát és viselkedési szokásait, valamint a munkastílusára vonatkozó teszteket is elvégzi.

Ezekben szakértő kollégáink készséggel segítenek önnek, és az erre irányuló szándékát elég egyetlen kattintással, valamint egy űrlap kitöltésével jeleznie felénk.

 

  • Share this post

Залишити коментар