A sikeres állásinterjú titka: készülj fel mindenre

Egy állásinterjún úgy érezhetjük: vizsgáztatnak minket. Képzettségünket, tudásunkat, szakmai múltunkat. Ennél azonban többről van szó: egy személyes találkozón természetes, hogy a személyes benyomás szerepe is óriási: személyiségünké, viselkedésünké.

Ha alkalmazásunk a tét, akár egyetlen szó is döntő lehet.

A belépés pillanata

Mielőtt beszélni kezdenénk, már a testbeszédünkre is érdemes figyelni.

Valakit, aki bátortalanul nyit be, a jelenlévőknek nem köszön, nem néz be a szemébe, akinek a testbeszédéből megadás sugárzik, valószínűtlen, hogy bárki szívesen alkalmazna.

Ez a legelső benyomás, ezért a határozottság döntő: jól artikulált szavak, határozott (de nem túl határozott) kézfogás, köszönés mindenkinek. Alapvetőnek hangzik mindez, de stresszhelyzetben könnyen vét bárki alapvető hibát is.

Az öltözködésre, általános megjelenésre szánt idővel se spóroljunk – adott esetben a slamposabb megjelenés, elhanyagolt borosta is hanyagságot, lustaságot sugározhat, így egy pillanat alatt hátrányba hoz.

A felkészülést pedig még ezelőtt kezdjük meg: a cég honlapját legalábbis vizsgáljuk meg, alaposan olvassuk el az álláshirdetés részleteit, akár az sem árt, ha a kapcsolati oldalt (vagy akár a LinkedInt) átböngészve megpróbálunk ráakadni arra, akivel személyesen fogunk beszélgetni.

A beszélgetés

Ha valóban úgy érezzük a beszélgetés alatt, mintha vizsgáztatnának, akkor biztosan nem járunk jó úton. A jobb az, ha a kommunikáció valóban kétirányú, és a jelölt nem csak egy betanult szöveget tud arról elmondani, miben erős, miben tehetséges és így tovább.

A releváns személyes tudás és értékek kommunikálása természetesen nem hagyható el. De előny lehet, ha nem pontosan ugyanúgy mondjuk el mindezt, mint előttünk és utánunk több száz másik ember.

A legjobb, ha személyes tapasztalatokkal együtt mondjuk el ezeket: kitérve korábbi feladatokra, kihívásokra és arra, hogy ezeket hogyan oldottuk meg. Ebből jobban megismernek, mint néhány száraz szóból, egy felsorolásból, el tudják képzelni, hogyan teljesítenénk az adott munkakörben.

Ha egy-két kérdésre nem tudjuk a választ, nem vagyunk magunkban biztosak, a pánikot akkor is kerüljük: egy állásinterjún arra is kíváncsiak, hogy a váratlan helyzeteket, a stresszt hogyan vagyunk képesek kezelni. Ha egy kérdésnél, ahol nem tudunk azonnal választ adni, máris megzavarodunk, az esélyeink jelentősen csökkennek.

Olyat pedig soha nem mondjuk, ami nem felel meg teljesen a valóságnak – ha alkalmaznak, ki fog derülni, ha elferdítettük az igazságot, vagy éppen már akkor, ha korábbi munkaadóinkat megkérdezik a teljesítményünkről.

Okosan kérdezzünk

A beszélgetés tehát tényleges beszélgetésként a legjobb: ennek része az is, hogy a jelölt kérdez.

A tájékozatlanságra utaló kérdéseket kerüljük – ha rendesen felkészültünk, nem kérdezhetünk olyat, hogy a cég pontosan mivel foglalkozik, ez egyértelmű.

Nem érdemes egyből azzal indítani sem, hogy a fizetésre rákérdezünk. A témát egészen biztosan fel fogják hozni, ezt várjuk ki. Ellenkező esetben azt kommunikálhatjuk, az állás egyáltalán nem fontos, nem is érdekel minket, csak maga a pénz.

Kérdezzünk ehelyett olyan dolgokat, amelyek fontosak a számunkra, és amelyekből az is világos, hogy az állás tényleg érdekel minket. Például, hogy milyen körülmények között, milyen környezetben kell majd dolgoznunk, pontosan milyen feladatokat kell elvégeznünk. Akár arra, hogy a cég miben más, mint a többi a piacon, hogyan különbözteti meg magát.

Amiről ne beszéljünk!

Természetesen akadnak olyan témák, amelyeket érdemes kerülnünk.

A legfontosabb ilyen talán, hogy az előző munkaadóról ne beszéljünk negatívan – még akkor se, ha egyébként erre lenne okunk. Ha megkérdezik, miért távoztunk egy munkahelyről, ne kezdjük azt becsmérelni – egyszerűen mondjuk el, hogy nem feleltek meg a munkakörülmények, tárgyilagosan.

Ezzel érzékeltethetjük, hogy munkavállalóként, alkalmazottként is vannak bizonyos igényeink. Ha egy cég nem képes arra, hogy ezeket kielégítse, akkor eleve semmi keresni valónk ott, hiszen ugyanazokkal a problémákkal kellene szembenéznünk rövidesen, mint az előző munkahelyen.

Másrészt pedig nem keltjük azt a nagyon kellemetlen érzést a reménybeli munkaadóban, hogy egyszer akár majd róla is így fogunk beszélni, ha esetleg elválnak az útjaink.

Hogyan beszéljünk a gyengeségeinkről?

Alap kérdés, amely szinte minden interjún előfordul: arról kérdeznek minket, hogy mik a gyengeségeink. Az erősségeiről szinte mindenki képes beszélni (még ha nem is a legszerencsésebben, lásd korábban), az viszont sokkal többet elmond egy emberről, hogy a saját gyengeségeit hogyan írja le – vagy egyáltalán tisztában van-e velük.

Egy gyengeséget tálalhatunk úgy is, hogy ebből előnyt kovácsoljunk. Ha például megkérdezik, hogy milyen a nyelvtudásunk, és azt gondoljuk, hogy az nem elegendő, elmondhatjuk (persze lehetőleg ez legyen igaz is), hogy mondjuk társalgási szinten beszélgetünk angolul, de mivel rájöttünk arra, hogy szükség lesz erre ahhoz, hogy jó munkát találjunk, tanfolyamon fejlesztjük a tudásunkat.

Az se okozzon kényelmetlen pillanatokat, ha nem feltétlenül értünk mindenhez, ami az álláshirdetésben szerepelt. Változtatni ezen nem tudunk, ha pedig azt állítjuk, valamit meg tudunk csinálni, de már az első napon kiderül, hogy mégsem, annál nem sok kellemetlenebb helyzetet állíthatunk elő.

Ehelyett elmondhatjuk, hogy egyik vagy másik dologban még nincs vagy csak kevés tapasztalatunk van, de tanuljuk vagy éppen érdekel és valószínűleg gyorsan el tudnánk sajátítani. Felhozhatunk hasonló példákat ennek megerősítésére, hogy korábban hogyan tettünk szert különféle tudásra és képességekre előző munkahelyeken.

A fentiek azt a képet is megerősítik, hogy motivált munkaerő vagyunk: olyan, akit nem egyszerűen a pénz érdekel, hanem az is, hogy fejlessze saját magát, hogy jobb munkaerővé váljon, ami pedig egy cég számára minden esetben előnyt jelent.

Kerüljünk a betanult paneleket

Egyrészt: rengeteg weboldalon megtalálhatjuk a sablonkérdéseket, amelyekre az interjú elején számíthatunk. Ezekre akár mintaválaszokat is könnyen találunk, a legjobb azonban az, ha magabiztosan, de saját erőnkből válaszolunk.

Ebből jobban megismerhetnek minket, több kiderül a személyiségünkről, ami magabiztossággal együtt nagyon jó pont, ha mindenki más egyébként ugyanazt a pár szót adja csak válaszul, aki ugyanarra az állásra jelentkezett.

Ezen felül rengeteget számít az is, hogy ha beszámolunk a személyes tapasztalatainkról, ebből is kiderül, hogyan nézünk szembe kihívásokkal, milyen körülményeket tartunk szerencsésnek a munkához, egyáltalán hogyan viszonyolunk a szakmához, egy adott munkakörhöz.

A beszédmódra is figyeljünk – persze, előny lehet, ha valaki választékosabban fejezi ki magát, de ha ezt betanultan teszi, az egyből nyilvánvalóvá válik, főleg akkor, ha egyes kifejezéseket helytelenül használ, ami pedig nagyon kínos helyzetet szülhet.

Legyünk egyértelműek!

Ahogyan azt említettük, a személyes történetek hatékonyak lehetnek, de ügyeljünk arra, hogy ne csapongjunk, ne beszéljünk túlságosan sokáig, ne akarjuk az élettörténetünket megosztani.

Egyrészt ilyenkor mondhatunk akár véletlenül is olyat, ami nem feltétlen a megkívánt pozitív hatást váltja ki, hosszabb spontán mesélve, beszélgetve könnyen elszólja magát az ember – mindig figyeljünk oda arra, hogy pontosan fogalmazzunk, és igyekezzünk csak azt elmondani, aminek a kérdéshez tényleg köze van.

Ha túlságosan általánosat kérdeznek, kérdezzünk vissza, szűkítsük le a kört, hogy pontosabb választ adhassunk!

Megmutatva ezzel azt is, hogy nem jövünk zavarba, és hogy az adott területen rendelkezünk elegendő tudással ahhoz, hogy felismerjük, ha esetleg csapdába akarnak csalni. Ezzel megmutathatunk valamit abból a tudásból, amitől értékes munkaerő lehetünk a számukra.

Készüljünk fel alaposan!

Annak, hogy az interjú előtt alaposan felkészülünk, két haszna is van.

Egyrészt pontosan tisztában lehetünk azzal, hogy mit várnak tőlünk, hogy milyen képzettségre, képesítésre, szaktudásra van szükség, így felkészülhetünk az erősségek-gyengeségek jellemzésére jobban, nem kell improvizálnunk.

Ha többet tudunk a cégről is, az azt jelezheti, hogy őszintén érdekel minket a pozíció, lelkesít, hogy adott esetben ennél a cégnél dolgozhatunk – márpedig a lelkesedés mindig pozitívum (hacsak nem túlzott ás művi), mert azt jelzi, hogy valószínűleg hatékony, produktív munkaerő leszünk.

Másrészt pedig mi is tisztában leszünk azzal, hogy milyen céghez jelentkezünk – hogy milyen körülmények között kell majd és mit dolgoznunk, és hogy ehhez képest milyen ajánlat lehet az ideális.

Ezt a kutatást nagyon egyszerűen elvégezhetjük. Nézzünk utána először is annak, hogy mit írnak az adott cégről: egyetlen kereséssel megtudhatjuk, vannak-e negatív vélemények olyan sztorik, amiket korábbi munkavállalók osztottak meg és amik esetleg elriaszthatnak magától a jelentkezéstől is.

Létezik számos olyan értékelő oldal is, ahol a dolgozók anonim módon, név nélkül értékelhetik a céget, ahol dolgoznak, arról rövid véleményeket, történeteket küldhetnek be.

Ezen felül a közösségi médiát is használhatjuk. Egyrészt megnézhetjük, hogy a cégnek milyen a jelenléte, oldala, hátha ebből több kiderül arról, hogy milyen is a napi munka, hogy mibe csöppenünk majd.

Álláskereső csoportokban pedig rákérdezhetünk arra, hogy korábban valakinek volt-e már dolga, tapasztalata a vállalattal, akár arra, hogy milyen ott egy interjú, miket kérdeznek, hogyan érdemes felkészülnünk és így tovább.

Ha mindezt megtesszük és tájékozottan érkezünk, máris félsikert értünk el, hiszen kevés váratlan meglepetés érhet.

Képzeljük magunkat egy pillanatra a túloldalra!

Nem haszontalan, ha megpróbáljuk elképzelni, hogy az interjúztató szempontjából hogyan is zajlik egy ilyen beszélgetés. Valószínűleg aznap már akár tizedik vagyunk, akinek ugyanazokat a kérdéseket teszi fel és hasonló válaszokat kap.

Éppen ezért kell kitűnnünk valamennyire – de persze nem túlságosan, nem azzal, hogy túl hangosan beszélünk vagy túlságosan bizalmaskodóan viccelődünk. A határozott fellépés és az, hogy ha kedvesek vagyunk, ha magabiztosan tartjuk a szemkontaktust és őszintén válaszolunk a sablonok helyett, azzal máris a legjobbak közé tartozhatunk.

Gondoljunk arra, mi lehet az, ami egy hasonló pozícióra jelentkezőnél kiemelkedően fontos lehet, és ha rendelkezünk ilyen személyiségjegyekkel, ne rejtsük el azokat.

Miből gondolhatjuk, hogy az interjú sikeres volt?

Ha jó hangulatban telt, pörgős volt, kérdésekkel, válaszokkal, hosszabb szünetek nélkül, az már alapvetően jó jel, hiszen képesek voltunk valódi beszélgetést teremteni, és jó eséllyel nem akadtunk meg, zavarodunk meg egyetlen ponton sem – vagy ha igen, képesek voltunk kezelni a helyzetet.

A monoton kérdések, szabványválaszok ellenben nem sok jóval biztatnak, hiszen ez valószínűleg száz másik interjún zajlott ugyanígy.

Ha a beszélgetés nem volt rövid, hosszabb ideig tartott, azt is tekinthetjük pozitív jelnek. A cégek szeretik a munkavállalókat jobban megismerni, ha már azt fontolgatják, hogy munkát adnak nekik. Egy hosszú beszélgetés azt jelzi, hogy az interjúztató úgy gondolja, érdemes velünk több időt töltenie, jobban foglalkoznia.

Persze, hogy mi számít hosszúnak, szintén változhat – adott esetben már az is biztató lehet, ha nem csak néhány percet szánnak ránk, miközben tudjuk azt, hogy több tucat hasonló képességű emberrel versenyzünk akár egy napon belül egy állásért.

A hangvételre is érdemes odafigyelni – ha az személyesebb, és nem hivatalos, azt jelezheti, hogy szimpatikusak vagyunk, hogy jobban megkedveltek minket. (Ezért is létfontosságú az első benyomás.)

A testbeszéd is sok minden elárul, nem csak a hangnem – a mosoly, a szemkontaktus, a nyitott testhelyzet arra utal, hogy jól érzik magukat a társaságunkban.

Visszatérve a sablonkérdés-sablonválasz beszélgetésekre: ha már olyanokat kérdeznek tőlünk, hogy egy adott problémát hogyan oldanánk meg vagy korábban pontosan hogyan oldottunk meg hasonló helyezeteket, akkor is azt érezhetjük, hogy jó úton vagyunk. Hiszen itt már azt képzelik el, hogy nekik dolgozunk, arra igyekeznek rájönni, hogy ha most alkalmaznak minket, pontosan hogyan teljesítenénk.

Az interjú után

Főleg külföldön elterjedt szokás, hogy egy állásinterjú után mi magunk is visszajelzünk, jellemzően egy egyszerű köszönőlevéllel.

Ennek a megfogalmazására és időzítésére is figyelnünk kell.

Egyrészt ha rögtön az interjút követően küldünk egy ilyen levelet, azzal azt mutathatjuk ki, hogy mennyire kétségbeesetten szeretnénk megfelelni és pozitív benyomást kelteni.

A hangvétel pedig legyen visszafogott: nem jó sem az, hogyha túlzottan személyesre vesszük, se pedig az, hogy ha hosszan áradozunk arról, hogy mennyire reméljük, hogy minket vesznek fel és együtt dolgozhatunk majd.

Ha néhány napon, akár egy héten át semmilyen választ nem kapunk, udvariasan érdeklődjünk e-mailben vagy telefonon – még ha azt a választ kapjuk is, hogy az állást már betöltötték és nem minket választottak, akkor is jobban járunk, mintha bizonytalanságban kellene maradnunk.

ÖSSZEGEZVE: A sikeres állásinterjú

Nagyrészt egyszerűen a hozzáálláson múlik, amit látni is fognak rajtunk. Ha tényleg szeretnénk egy állást, akkor magunknak is tartozunk annyival, hogy előre felkészülünk (utánanézünk a cégnek, megfelelő öltözetet választunk, kipihenten érkezünk és így tovább), és hogy a lehető megtöbbet megtesszük azért, hogy személyiségünk pozitív oldalát mutassuk.

Ha mindez nincs meg, ha azzal az érzéssel, akár reménytelenséggel telve érkezünk meg, hogy ez is csak egy a sok tucat interjú közül, és végül úgysem kapjuk meg a munkát, érezni is fogják rajtunk ezt a motiválatlanságot, és nagyon kicsit az esélye annak, hogy fel is vesznek minket.

Egy olyan álláskereső, aki már azért sem képes a legkisebb mértékben sem lelkesedni, hogy végül behívták egy személyes beszélgetésre – vagyis több szűrőn is valószínűleg átjutott – nem várható, hogy a munkáját különösebb lelkesedéssel végezze.

Márpedig a cégnek olyan alkalmazottra van szüksége, aki ezt teszi: aki nem csak jó a szakmájában, de a mindennapokban szereti is azt végezni, proaktív, képes a fejlődésre, és nem csak azt várja, hogy leteljen a munkaidő és megkapja a fizetését hónap végén.

Ha mindezzel előre tisztában vagyunk, mi lehetünk a százból az az egy, aki komolyabb benyomást tesz, és akivel olyan pozitív érzéssel válnak el végül az interjúztatók, hogy meg sem hallgatnak már mást az állásra.

Lorem ipsum pozíció

Ut sed libero luctus, molestie augue et, vehicula odio. Phasellus feugiat risus mauris, in accumsan ipsum mollis vel. Nulla cursus dui ut ante volutpat, quis ultrices velit elementum. Vivamus ullamcorper velit.

  • Share this post